2005 március 7.-én az Európai Unió versenyképességi tanácsa elfogadta a szoftverszabadalmi direktíváról kialakított közös álláspontot.
[[http://mm.ffii.org/ConsAudio050307En|hangfelvételek]]
[[http://wiki.ffii.org/ConsTrans050307En|átirat]]
Hogy ez az álláspont mennyire volt közös, a Tanács elnökének szavaiból egyértelműen
kiderül:
"
Spanyolország ellene szavazott, Ausztria, Belgium és Olaszország tartózkodott
[...]
[egyoldalú] nyilatkozatokat tett a Magyar, Lett, Holland, Lengyel és Dán
delegáció.
[...]
szintén van egy nyilatkozatunk Ciprustól.
[...]
Ezt a Közös Álláspontot ma intézményi okokból fogadjuk el, azért, hogy ne teremtsünk
precedenst amely azzal a hatással járhat, hogy további késleltetések keletkeznek a
bonyolult jogalkotási folyamatokban, amely a döntéshozás.
[...]
Tudom, hogy a tagok egy része, beleértve azokat amelyeket említettem - Dánia, Lengyelország, Portugália jobbnak látta volna ha a témát amivel most foglalkozunk, B-pontként kezelnénk.
"
(A B pont azt jelenti, hogy érdemi tárgyalás van egy témáról.)
Mint láthattuk, a Tanács azért hozta meg ezt a döntést, hogy ne teremtsen precedenst arra, hogy valaki a Tanács működési szabályainak 3.8-as pontját alkalmazza. Ez a pont arra való, hogy ha kiderül egy egyeztetett, de formálisan még el nem fogadott döntésről, hogy valamelyik tagország szeretne egyeztetni, és ezt a Tanács többsége nem
utasítja el, akkor legyen lehetőség az egyeztetésre.
Ez a szabály azt a célt szolgálja, hogy a Tanács döntései megalapozottak legyenek, egyúttal tartalmaz elegendő védelmet az obstrukció ellen is.
Érdemes tudni, hogy több ország delegátusa olyan mandátumot vitt a tanácsba, amelynek értelmében B pontként kellett volna kezelni az ügyet, míg más delegátusok feladatként kapták, hogy egy ilyen kezdeményezést támogassanak.
A szomorú a dologban az, hogy a delegátusok láthatóan a saját parlamentjeik által megfogalmazott mandátum ellenére cselekedtek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy
a jelek szerint a mandátumok fogalmazása lehetővé tette ezt némi jogászkodás segítségével.
Ha figyelembe vesszük, hogy már a nyár végén kiderült: a szöveg nem alkalmas a
konszenzus megteremtésére, és figyelembe vesszük azt, hogy a Tanácsnak mennyi időre
van szüksége a tárgyalások lebonyolítására, a következőt kapjuk: ha szeptemberben
megszületett volna a döntés arról, hogy lesznek érdemi tárgyalások, minden esélye
meglett volna annak, hogy a Tanács egy valóban konszenzusos szöveget fogadjon el
márciusban.
A Tanács tehát abból a célból, hogy megakadályozza precedens teremtését, _precedenst_teremtett_. Az üzenet az, hogy a tagországok parlamentjeinek
akarata nem mérvadó a Tanácsban, és mindenképpen el kell kerülni az
érdemi tárgyalásokat. Természetesen felmerül a kérdés:
Miért fontos a Tanácsnak elkerülni az érdemi tárgyalásokat?
Ennek megértéséhez vissza kell kanyarodni Locke-hez és Montesquie-höz. A
felvilágosodás idején született (mások szerint már Arisztotelészre visszavezethető),
és ma is nagyon fontos alapelv a hatalmi ágak megosztásának elve.
Pl. a magyar alkotmánybíróság már működésének első évében rámutatott, hogy a
hatalmi ágak megosztásának elve a magyar államszervezet legfontosabb szervezeti
és működési alapelve (31/1990. (XII.18.) AB).
A három hatalmi ág az igazságszolgáltatás, valamint a törvényhozó és a végrehajtó
hatalom. Jelen esetben egy EU irányelv megalkotásáról, tehát mindenképpen a
törvényhozó hatalom hatáskörébe eső kérdésről beszélünk.
Az EU irányelvek eredetileg a tagállamok törvényhozásának hatáskörébe tartozó
kérdésekről szólnak. Ugyanakkor a kialakításukban a Tanács - a tagállamok
kormányainak, tehát _végrehajtó_hatalmának_ képviselőiből álló testület rendkívül
nagy beleszólással bír; a szoftverszabadalmi irányelvnél is láttuk, hogy a
Tanács gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a Parlament szövegét.
Mivel egy érdemi tárgyalás esetén a kérdésbe várhatóan a helyi parlamentek is
beleszólnak, ezért a Tanács minél inkább a színfalak mögött, az érdemi
tárgyalás látszatát kerülve határoz, annál valószínűbb, hogy a kérdés a
tagországok kormányainak kezelésében marad.
Íly módon a dolgot a már eleve egészségtelen tulsúlyban lévő végrehajtó hatalom
és a törvényhozó hatalom közötti hatalmi harcként is felfoghatjuk.
Ugyanennek a dolognak kissé gyakorlatiasabb olvasata akkor válik nyilvánvalóvá,
ha figyelembe vesszük azt a szabályt, hogy a Tanácsban a hallgatás beleegyezést
jelent. Ezáltal a tagállamok minden esetben védekezhetnek azzal, hogy ők csak
nem szóltak bele a dolgok negatív alakulásába, nem pedig támogatták azt.
Ez egy kényelmes helyzetet teremt a tagállamok kormányai számára, mert a
kellemetlen döntéseket meghozhatják az EU szintjén úgy, hogy közben nem
kell felvállalniuk a szavazók előtt ezeket a döntéseket.
Persze ez a magatartás hosszabb távon EU-ellenességhez vezet. Pedig a baj nem
az Európai Unió eszméjével van, csupán egy aprónak tűnő megvalósítási részlet
okozza azt.
Ezért lehetséges az, hogy az eset kapcsán egyesek egyenesen az EU Alkotmányának
elutasítását javasolták, mondván hogy az a hatalmi ágak összekeverésének az európai
demokrácia hagyományaitól merőben idegen gyakorlatát szentesíti.
Tekintve, hogy az Európai Alkotmány nem más, mint az eddig is érvényben lévő
nemzetközi szerződések gyűjteménye néhány módosítással, valamint hogy az
Alkotmány többek szerint a Parlament jogosultságait növeli a törvényhozásban
(pl Alkotmány III-396 cikk az Amszterdami szerződés 251. cikkéhez képest),
az Alkotmány kérdése lényegesen összetettebb annál, hogy egy igen/nem
kérdéssel eldönthető legyen. Mindenesetre kimondható, hogy a jelenleginél jobban
kellene a hatalommegosztást az EU-ban gyakorolni. A kérdés úgy is feltehető
hogy látunk-e esélyt ennek alkotmányba építésére legalább középtávon.
Ezen felül nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a helyi parlamenteknek is van
beleszólása abba, hogy a tagország delegációja mit mond a Tanácsban. Ezeknek
a jogosultságoknak a szélesítése is a hatalommegosztás jobb gyakorlatához
vezet, hiszen a parlamentek a törvényhozó hatalmat képviselik. Ez a megközelítés
-amellett, hogy nem szabad lemondani a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányba
illesztéséről sem- bizonyos szempontból jobban járható útnak tűnik.
