Michel Rocard ellenzi a szoftver szabadalmaztathatóságát: "Mindenki a másikról másol, és ez így van rendjén" LATRIVE Florent és MAURIAC Laurent
Libération, 2003. június 30. hétfő (A magyar változat jerry és Verók István munkája) Michel Rocard párizsi íróasztalán egyetlen számítógépet sem találunk. Önként bevallja: "nem a számítógépet könnyedén használó generációból származom". Az Európai Parlament Kulturális Bizottságának elnökének ennek ellenére "őrült sok munkával" kellett magát a számítógépes programok szabadalmaztathatóságának témájába, "egy évvel ezelőtt még ismeretlen fogalmakba" beásnia. Ha mára mégis mély átéléssel tud a témáról beszélni, az azért van, mert az egész civilizációt érintő témát lát a technikai szempontok mögött. A volt miniszterelnök szerint a szoftverszabadalmak európai bevezetése "nagyon súlyos baj lenne". Megakadályozná az emberi tudás szabad áramlását. Jelenleg Európában a számítógépes programok nem szabadalmazhatóak, csakúgy mint ahogy matematikai egyenletek vagy konyhai receptek sem. E rend megváltoztatásáért az Európai Unió intézményeihez hónapokkal ezelőtt egy nagyon vitatott direktívát nyújtottak be. A parlamenti szavazás szeptember elején lesz. Miért gondolja, hogy Európa nem engedélyezheti a szoftverek szabadalmaztathatóságát? Nem állapítható meg egyértelműen, hogy fejlődött-e az emberiség esztétikai érzéke a Lascaux-i barlang óta. Az etikai és morális értékek okán azóta is állandóan öljük egymást. Ezzel szemben a technikai tudás és a természet megismerésének területén mellbevágó a fejlődés. A tudás szédítő növekedése itt kulcsszerepet játszik. A tudás a másolás útján terjedt, mindenki a másikat utánozta, és ez így van rendjén. A szoftver szabadalmaztatásával az emberi tudás helyzetét változtatjuk meg. Minden szellemi tulajdonnal kapcsolatos kereskedelem egyre inkább a szoftverben fog megtestesülni. Amennyiben bevezetjük a szabadalmaztathatóságot, azaz egy árat szabunk és tiltunk, akkor egyúttal egy íratlan szabályt is bevezetünk. Ez aggasztó. Pedig nem tűnik szokatlannak a létrehozók és alkotók anyagi javadalmaztatása... Két dolgot kell megkülönböztetni: a műveket, melyeket a szerzői jog szabályozza, és a találmányokat, melyek szabadalmaztathatók. A XIX. században elsősorban az előzőek voltak érdekesek. Természetesnek vettük az alkotók javadalmaztatását és művük integritásának megőrzését. Megalkottuk hát a szerzői jogokat. Később bevezettük a találmányok szabadalmaztatását, azaz hogy egy találmányt mindenki más csak illetmény megfizetése után használhasson. A XX. században nem okozott problémát a kettő szétválasztása. A szerzői jog által védett művekkel ellentétben a találmányok fő ismertetőjegye a természeti erők és anyagok felhasználása. Az emberi tudás állandó keringésébe vetett meggyőződésből következik, hogy szellemi termékek nem szabadalmaztathatók. Egy számtani egyenlet nem szabadalmaztatható. 1972-ben az európai szabadalmi egyezmény egy egyszerű, jóízű mondatot tartalmazott: "a szoftver nem szabadalmaztatható". Mit ajánl a szoftverek esetében? Nem ellenzek kategorikusan minden szoftverszabadalmat, de van egy határ, amit tiszteletben kell tartani. A szabad szoftver pártolói, akik közé hosszas töprengés és olvasás után magam is beálltam, azon a véleményen vannak, hogy a találmányok (tehát szabadalmaztatható dolgok) természeti erők használatáról vagy anyagon végzett hatásokról ismerszenek meg. Például az autókban található blokkolásgátlóval ellátott fékrendszert (ABS) ugyan számítógép vezérli, ám a természeti erők használatán alapszik és anyagon hat. Ezzel ellentétben egyetlen, pusztán szellemi termékeket leíró vagy ezek terjesztését megkönnyítő szoftver (ilyen például egy szövegszerkesztő) sem lehet szabadalmaztatható. Az Európai Szabadalmi Hivatal azonban máris túllépte az eredeti elképzeléseket és vagy harmincezer vitatható szabadalmat már be is jegyzett. Van tehát egyrészt egy nyomás, hogy a jelenlegi jogbizonytalanság megszűnjön. Másrészt pedig az amerikaiak nagyon széleskörűen értelmezik a szoftverek szabadalmaztathatóságát. Náluk ide tartoznak a pedagógiai módszerek vagy a (szoftverek és számítógépek támogatta) sebészi beavatkozások is. Ezek azonban nem mások, mint az emberi tudás receptjei, és semmilyen ok nincsen ezek szabadalmaztathatóságára. Milyen következményekkel járna egy rengeteg szoftverszabadalom beözönlését hozó direktíva? A szoftveres újítás és az egyéb találmányok újítási folyamatai közt alapvető különbség feszül. Az előbbi területen az egymásra építés lényegileg sorozatos: harminc szoftver alapján és segítségével hozzuk létre a harmincegyediket. A szoftverek szabadalmaztathatósága a szoftver létrehozói számára anyagi és jogi veszélyforrást jelent. Egy ilyen fejlemény lelassítaná az emberi tudás növekedő szerteágazóságát és a gazdasági tevékenységet. Többé nem lehetne egy sarokban, mindenkitől elzárva szoftvert létrehozni anélkül, hogy állandóan ne tornyosulna fölénk hatalmas illetmények kifizetésének veszélye. Pedig több ezer kis- és középvállalkozás, gyakran baráti társaságok, ilyesfajta ötletek alapján indulnak el. Ön a Parlamentben a direktíva előterjesztőjével, az angol munkáspárti Arlene McCarthyval egyazon politikai pártban foglal helyet. Mégsem értenek egyet... Nem ugyanúgy látjuk az egyes veszélyek súlyosságát. Rettenetes dolog az emberi tudás szabadalmaztathatóvá válásának rémképét felvetni. Olyannak kell megőrizni a civilizációt, hogy a nem kereskedelmi értékeket és az emberi tudást is tiszteletben tartsa. Szociáldemokrataként ez a meggyőződésem.