DRM (Digital Rights Management)
Az EU-DMCA néven hírhedtté vált EU direktívát beillesztették a magyar törvényekbe.
A DRM megszabja, hogy a legálisan megvásárolt zenét, könyvet, filmet és egyéb műveket hogyan, mikor és mivel élvezze a vásárló. Mi több, zsarolásnak teszi ki, mert a DRM-ből adódó zártság inherensen meghatározza azt, hogy mit kitől vehet meg (pl. DVD-lejátszásra alkalmas operációs rendszert a világon gyakorlatilag csak 2 gyártótól vehet, mitöbb az egyik gyártó részvényese a másik gyártónak. Pedig nem csak 2 operációs rendszer van a világon). Ma a világon kapható digitális zenelejátszók 90%-a nem képes lejátszani a legálisan megvásárolt zenét; az egyik wma-t, a másik fairplayt, a harmadik a harmony-t támogatja... miközben az ogg vorbis-t és az mp3-at mindegyik szabadon lejátssza. Sőt: a legnagyobb elektonikus zeneboltok nem árusítanak Magyarországon: sőt általában az EU-ban sem. Ugyanaz az eset mint a DVD régiókóddal: hiába legális a lejátszód, hiába vetted meg legálisan a DVD-t: nem nézheted meg, mert csak.
A DRM nem más, mint 'egy törvényben kodifikált üzleti modell, amely sem a művésznek, sem a közönségnek nem jó': kizárólag a köztük álló ipart bástyázza körül, amióta az internet segítségével közvetlen kapcsolat építhető ki a fogyasztó és a vásárló között. És nem a pénz a kérdés: a legtöbb ember boldogan kifizeti a művésznek azt az összeget, amennyit az MA JELENLEG KAP, mint részesedést az eladásokból a lemez kiadójától. Technikailag semmi akadálya: lásd paypal. Az akadály az, hogy egy élősködő réteg veszítene a digitális forradalom következményeként.
Tartalom