Szoftverszabadalmak; egy hibás ötlet
A szabadalmaknak bizonyos területeken van létjogosultsága. A gyógyszerek esetén például lehetővé teszik a cégek számára, hogy a kutatásra és fejlesztésre költött htalmas összegeket ismét visszaszerezhessék. Szintén alkalmas arra, hogy az új technológiákat publikálhassuk,
anélkül hogy valaki azokat ellopja. A szabadalmak a bonyolult kutatások eredményeinek egyszerű használatától védik meg a fejlesztőt. A versenytárs számára egyszerű ismert orvosságokat előállítani, a nehéz a dologban a recept kifejlesztése.
A szoftvereknél ennek az ellenkezője igaz: a "kutatások" egyszerűek, azok eredményének lemásolása nehéz. Egyszerű ötleteket kitalálni a továbbfejlesztésre, vagy arra hogy a számítógépet hogyan használjuk újfajta módokon. Ezt bárki meg tudja tenni. A nehéz rész a programok tényleges megírása. Majdnem olyan nehéz lemásolni egy program működését (nem a programot magát), mint az eredetit megírni. Ezért van az, hogy a programok védelmére a szerzői jog elegendő. A szerzői jog azt védi, aminek az előállítása a legtöbb időt, energiát és elkötelezettséget igényel.
Minden szoftver egyszerű szövegből áll, valamilyen programozási nyelven megírva. Ezt a szöveget -- amelyet forráskódnak nevezünk -- egy fordítóprogram segítségével alakítjuk át gépi kódra. Ezt egy egyszerű ember minden különösebb erőforrás nélkül meg tudja tenni. A szoftver egy olyan termék, amely tudásból, képzeletből, és elkötelezettségből készül, hasonlóan mint egy festmény vagy csaknem bármely műalkotás. Amikor szabadalmaztatunk, a tudás közkinccsé válik, az emberek, a társadalom, és az iskolák hasznára. A szofvterek esetében ez nem lehetséges ugyanolyan m=don, hiszen a tervrajz a forráskód. A szoftver önmagát tükrözi, a leírása saját maga. A forráskód publikálása ugyanaz mint magának a programnak a továbbadása, az olvasónak csak le kell másolnia a szöveget és a saját számítógépén használnia.
Az algoritmusok, matematikai formulák és szoftverötletek szabadalmazása az innováció szempontjából butaság, nem segíti elő a fejlődést.
Éppen ellenkezőleg, lehetetlenné teszi a szoftverfejlesztést anélkül, hogy a fejlesztő meg ne sértsen valami már szabadalmazott ötletet, ráadásul anélkül hogy a fejlesztő ezt tudná. A fejlesztők számára csaknem lehetetlen újat létrehozni anélkül hogy valami már szabadalmazott dolgot újra fel ne találnának. Ha valaki ezzel komolyan próbálkozna, annyira különös és szokatlan programokat kellene írnia, hogy senki sem akarná azokat használni.
A szoftverszabadalmakkal csak a szabadalmi jogászok és a nagy multinacionális szoftveróriások járnának jól, mert akkora készletük van a szabadalmakból, hogy mindig találhatnak egy szabadalmat amivel beperelhetnék a versenytársaikat és díjakat szedhetnének tőlük, amint feltűnnek.
